Nem a meghátrálás embere – elbúcsúzott szolgatársaitól Kovács Sándor, volt esperes

Csütörtökön az egyházmegye novemberi közigazgatási gyűlésén került sor az alkalomra, melyen a kereken negyven évet szolgáló lelkipásztor életigéje alapján prédikált: “Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10,38-39) Ez az igeszakasz volt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet 1980-ban végzett évfolyamának (melynek tagja Kovács Sándor) a végzős tablójára íratva, nem véletlenül, hiszen azokban a viharos időkben, erőt adott Istennek ez a bátorítása. A Zsidókhoz írott levélnek nincs megnevezve a szerzője, de biztosak lehetünk abba, hogy akár a többi bibliai könyvnek, ennek is a vigasztaló Szentlélek volt az ihletője. Azoknak íródott, akik jól ismerték az Ószövetséget, és ennek fényében mutatja be a könyv Jézus Krisztust. Akik hitre jutottak, megtörténhet, hogy rossz irányba mehet vallásosságuk, de ha Krisztusra figyelünk, megelőzhetjük a visszacsúszást, ezért le ne vegyük kezünket az „eke szarváról.” Talán sokszor észre sem vesszük ezt a meghátrálást, ami olykor elbizakodottság, vagy önmagunk körül való forgás, csak önmagunkra nézés miatt történik meg. Isten kegyelme az, hogy erőt lehet tőle kapni, fel lehet frissülni, hitben előre lehet haladni.



Kovács Sándor 1954. november 6-án született egy színtiszta magyar református faluban, a Szilágy megyei Szilágyzoványon. Nagyon büszke arra, hogy magyar paraszt szülőknek a gyermeke, akiktől kapta a tiszta kálvini hitet, ami ma is élteti, valamint hálásan gondol vissza Németi Rudolf egykori szigorú konzervatív lelkipásztorára. A kolozsvári teológia elvégzését követően segédlelkész korában a szatmárnémeti Láncos- és a kültelki templomban, majd hat és fél évig Kisbábonyban, harminckét évig pedig Egriben hirdette az Igét. 2010 és 2016 között volt a Szatmári Református Egyházmegye esperese. Feleségével, akinek ezúton is köszönetet mondott, két fiút neveltek fel szeretetben. A lelkészi hivatást nem szeretné lezárni. Ha Isten ad erőt, a kollégák pedig lehetőséget, bármikor vállalja a szolgálatot. Ezután is az Egri Református Egyházközségnek maradnak a tagjai.



Király Lajos esperes a legismertebb áldással köszöntötte a nyugdíjba vonuló tiszteletbeli esperest: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” (4Móz 6,24-25) Azt kívánta, hogy Isten arca továbbra is legyen számára a szeretet, az óvás, a védelem és a bátorság erőtartaléka. Máthé Róbert lelkészértekezleti elnök és Csűry Miklós tiszteletbeli egyházmegyei főgondnok is köszöntött, majd szeretetvendégséggel zárult az alkalom.